- Kiengedsz- kérem
- Miért? - mosolyog már megint olyan kajánul
- Mert...wcére kell mennem - válaszolom, mire feláll és kienged. Elindulok a wc felé, ő pedig jön utánam. Hátrafordulok megforgatom a szemeimet. Mikor a vécéhez érünk bemegyek a mosdóba és írók egy smst a bátyámnak miszerint Münchenbe tartok. Elvégzem a dolgomat majd kimegyek. Olivér ugyan úgy kint áll az ajtó előtt. Egyből megfogja a kezemet én pedig kirántom azt onnan és leülök a helyünkre. Leül mellém és még mindig mosolyog.
- Mit akarsz? - kérdezem
- Beszélgetni - válaszolja
- Jó - mondom - kérdezz
- Gyere el velem egy meccsre - kéri
- Miért mennék? - kérdezem, mire ő csak elmosolyodik.
- Mert én azt mondtam - jelenti ki, mire felröhögök
- Elmegyek - mondom
Ezután végre békén hagy, így tudom magamat sajnálni. Nem is meséltem még magamról, olyan sok dolgot. Apám halála volt a legfájóbb dolog a világon számomra, a volt legjobb barátnőm pedig egy pasiért dobott. Nagyszerű, nem? A bátyám a legnormálisabb. Ő szeret és védelmez. Nézem az elsuhanó táját. Szép. Nem tudom hová mennyek. A lejátszómon megkeresem Ellie Goulding- Beating Heart számát, és azt hallgatom. A kezemmel dobolok. Imádom ezt a számot. Lenézek a kezemre ami még kicsit érdes a sok hegtől,ami a vágások miatt van. Tudjátok az iskolába sokszor megkaptam, hogy csak sajnáltatom magamat. De kívánom mindenkinek aki erre a cselekedetre vetemedig csak sajnáltassa magát. Talán azoknak a sebeknek köszönhetem azt is hogy kihoztak az árvaházból. Róbert, akit én apának hívók ezért vett ki. 15 voltam akkor, és akkor le is álltam, de apa halála után újra megcsináltam. A bátyám segített megint kiszállni ebből és ezért hálás is vagyok neki.
A lejátszó átkapcsol Demi Lovato-Skycraper dalára, és az én könnyeim elerednek. Szeretem ezt a számot. Olivér meglátja hogy sírók, és már nyúlna felém de én elfordulok. Nem akarok tőle semmit, vagyis nem tudom. Elég sok gonddal járok és nem akarok senkit bevonni a gondjaimba.
Nemsokkal később egy pályaudvarra érünk a tábláról leolvasom Salzburg város nevét. Már csak néhány óra.
A vonat újra elindul én pedig megéhezem, így előveszem a kajámat és enni kezdem a szendvicsemet. Felállók, Olivér is áll már fel. Most ő megy elől de a vonat hirtelen fékezz, így én neki vágódom. Felnézzek rá, ő pedig rám mosolyog. A szemei olyan szépek. Tudom hogy elveszek a szemeiben, ő csak mosolyog, az ajkaimra nézz én pedig az övére. Kajánul mosolyok. Egyre közelebb hajol, de én elfordítom az arcomat így a puszi lesz a csókból. Elmegyek mellette és a wct használom. Mikor visszamegyek Olivér még mindig áll. De gyerekek hogyan. Az ölésnek támaszkodik ami rohadt jól áll neki. Elindulok a helyünk felé. Beülök ő pedig mellém ül. Megfogja a kezemet én pedig elrántom onnan.
- Nem akarok tőled semmit, max. barátságot - mondom neki felháborodva
Ő a fülemhez hajol majd doromboló és szexi mély hangon belesúgja:
- Én mindig megkapom amit akarok, és most téged akarlak
- Hajrá
- Jó - mondja majd rám kacsint - asszem ennek a jónak köztünk komolyabb jelentése van.
Ez volt az egyetlen nap mikor nem engedtem neki. Ezután tényleg sikerült megszereznie, de akkor már nem így próbálkozót. Sikerre lett, és már tudom hogy ha így folytatja akkor is sikere lett volna.
Ha mai fejjel vissza mehetnék oda, visszamondtam volna azt, hogy
- jó
- Miért mennék? - kérdezem, mire ő csak elmosolyodik.
- Mert én azt mondtam - jelenti ki, mire felröhögök
- Elmegyek - mondom
Ezután végre békén hagy, így tudom magamat sajnálni. Nem is meséltem még magamról, olyan sok dolgot. Apám halála volt a legfájóbb dolog a világon számomra, a volt legjobb barátnőm pedig egy pasiért dobott. Nagyszerű, nem? A bátyám a legnormálisabb. Ő szeret és védelmez. Nézem az elsuhanó táját. Szép. Nem tudom hová mennyek. A lejátszómon megkeresem Ellie Goulding- Beating Heart számát, és azt hallgatom. A kezemmel dobolok. Imádom ezt a számot. Lenézek a kezemre ami még kicsit érdes a sok hegtől,ami a vágások miatt van. Tudjátok az iskolába sokszor megkaptam, hogy csak sajnáltatom magamat. De kívánom mindenkinek aki erre a cselekedetre vetemedig csak sajnáltassa magát. Talán azoknak a sebeknek köszönhetem azt is hogy kihoztak az árvaházból. Róbert, akit én apának hívók ezért vett ki. 15 voltam akkor, és akkor le is álltam, de apa halála után újra megcsináltam. A bátyám segített megint kiszállni ebből és ezért hálás is vagyok neki.
A lejátszó átkapcsol Demi Lovato-Skycraper dalára, és az én könnyeim elerednek. Szeretem ezt a számot. Olivér meglátja hogy sírók, és már nyúlna felém de én elfordulok. Nem akarok tőle semmit, vagyis nem tudom. Elég sok gonddal járok és nem akarok senkit bevonni a gondjaimba.
Nemsokkal később egy pályaudvarra érünk a tábláról leolvasom Salzburg város nevét. Már csak néhány óra.
A vonat újra elindul én pedig megéhezem, így előveszem a kajámat és enni kezdem a szendvicsemet. Felállók, Olivér is áll már fel. Most ő megy elől de a vonat hirtelen fékezz, így én neki vágódom. Felnézzek rá, ő pedig rám mosolyog. A szemei olyan szépek. Tudom hogy elveszek a szemeiben, ő csak mosolyog, az ajkaimra nézz én pedig az övére. Kajánul mosolyok. Egyre közelebb hajol, de én elfordítom az arcomat így a puszi lesz a csókból. Elmegyek mellette és a wct használom. Mikor visszamegyek Olivér még mindig áll. De gyerekek hogyan. Az ölésnek támaszkodik ami rohadt jól áll neki. Elindulok a helyünk felé. Beülök ő pedig mellém ül. Megfogja a kezemet én pedig elrántom onnan.
- Nem akarok tőled semmit, max. barátságot - mondom neki felháborodva
Ő a fülemhez hajol majd doromboló és szexi mély hangon belesúgja:
- Én mindig megkapom amit akarok, és most téged akarlak
- Hajrá
- Jó - mondja majd rám kacsint - asszem ennek a jónak köztünk komolyabb jelentése van.
Ez volt az egyetlen nap mikor nem engedtem neki. Ezután tényleg sikerült megszereznie, de akkor már nem így próbálkozót. Sikerre lett, és már tudom hogy ha így folytatja akkor is sikere lett volna.
Ha mai fejjel vissza mehetnék oda, visszamondtam volna azt, hogy
- jó
.gif)
