5.fejezet

- Most én fizetem a szállást - jelenti ki  Olivér mire bólintok egyet. Buszra szállunk, és a belvárosba tartunk. Dánia fővárosa eddig csodaszép. a busz egy ideig a tenger parton ment Buszról leszállva egy kisebb szállodához megyünk, Olivér megy a pulthoz én pedig leülök egy kanapéra. Nem valami drága hely de egy ideig jó lesz, nekünk. Körbe nézek,de senki nem ismerős.  A telefonom megszólal, egy üzenetem jött, Bálinttól. Azt írja, ő most Párizsba megy majd vissza Budapestre. Körbe nézek, és Olivér int nekem. Odamegyek hozzá, a pultra támaszkodom így a recepción álló srác teljes kilátást nyer  a dekoltázsomba.
- Nincs 2 egymás melletti szoba, de van egy két ágyas - mondja
- Ez is jó - mosolygok rá kedvesen, majd a körömlakkomat kezdem kapargatni.
Olivér ezután angolul kezd beszélni a sráccal én pedig az arcán tanulmányozom miközben beszél. Gödröcskéi néha-néha megmutatkoznak, szeme csillog és heves kézmoztalatokat használ. Kapunk egy szoba kulcsot majd a srác mondd valami személyeset Olivérnek amiből csak annyit hallok, hogy Girlfriend. Szóval azthizi együtt vagyunk. Lépcsőn megyünk fel a szobánkhoz. A 32-es szoba előtt állunk meg, Olivér kinyitja az ajtót amin belépek. Leteszem a ruháimat, és elmegyek lefürödni. Egy blézert veszek fel, farmerrel és balerina cipővel. Rövid hajamat csak megfésülöm majd kimegyek. Rá mosolygok Olivérre aki a kabátomat nyújtja, felveszem a kabátot, hátamra veszem a táskámat és elindulunk. Oli megfogja a kezemet, és úgy indulunk egy a Dán főváros utcáin. Elsőnek a kikötőhöz megyünk ahol megállunk a kishableány szobra előtt. Oli előveszi a telefonját beállítja, és magához húz. Mind a ketten vágunk valami hülye fejet, és már kész is a selfie. Oli elmenti majd tovább megyünk. Mivel nincsen tiszta ruhám így bemegyek néhány üzletbe. Én sorra veszem a ruhákat míg Olivér alig vesz valamit. Mellettem álló úr hozza a szatyraimat, míg én az övéit hozzom amibe nincs más mint egy darab póló. A szállodában  felvisszük a ruháimat majd lemegyünk kajálni. Svédasztal van, magyarul Patocska Olivér gyengéje. Én egy levest eszek, sült krumplit és halat. Eszek egy darab sütit, én végeztem, míg Olivér nem.
- Elfogod rontani a gyomrodat - mondom neki
- Nem igaz, ha tudnád milyeneket eszünk Dan-el - röhög, mire a fejemet rázom.
- Hová menjünk holnap? - kérdezem miközben a sütimet eszem
- Malmőbe onnan pedig menjünk fel Stockholmba -  mondja mire bólintok
- Felkéne hívnom a tesómat - mondom neki, mire bólint
- Én itt leszek - mondja miközben felállok. Bátyám nem mondd túl sok mindent , de azt elmondja, hogy legjobb barátnőm ott járt nálunk. Visszamegyek Olivérhez aki szintén telefonál. Veszekszik ezt a hangjából tudom, és mélyen gesztikulál. Leülök elé, mire ő rám mosolyog. Leteszi a telefont és megy még egy körért.
- Rosszul leszel holnap - szidom
- Nyugi, darling - mosolyog, én pedig a becenevemen mosolyogok. Szándékosan mondta angolul, mert hát valljuk be magyarul mennyire béna a kedvesem.
- Jó? - kérdezi
- Jó - mosolygok rá. Egy óra múlva felállunk és felmegyünk a szobánkba ahol én egyből elmegyek fürödni. Kivételesen hajat is mosok. Felveszem a pizsimet ami jelen esetben Olivér pólója és egy bugyi. Mikor kimegy Olivér már csak egy alsóban van, és az ágyon fekszik, ahogy közelebb megyek meglátom, hogy nem csak fekszik hanem alszik. Betakarom, és befekszem a másik ágyba.

***

Elégé furcsa hangra kellek fel. A fürdőben ég a villany, Olivér pedig nincs az ágyában. A hangok abba maradtnak majd újra elkezdődnek. Hányás. Apám is minden este a wc felett volt. Olivér.Egyből felállok és rohanok a vécé felé. Olivér ül a mosdó mellett. Leülök mellé majd átkarolom. Sírni kezdek a vállába. 

Ő átkarol, és már szólalna meg de én megelőzöm. 

- Máskor ne egyél ennyit. Nem szeretem ezt a hangot - sírók a vállába. Előveszi a telefonját majd csinál rólam egy képet. Felnézek rá majd elveszem a képet. Én is csinálok róla képet. Rám mosolyog felkap és el akarja venni a telefont, de én feltartom a kezemet. Ő magához húz, és egyre közelebb hajolna, de én elfordítom a fejemet. 

- Moss fogat - mondom majd kimegyek. Hallom ahogy folyik a csap. De valahogy a szívem összeszorul. Tényleg szeretem? igen, szerintem szeretem. Szerethetek valakit, kevesebb mint egy hónap után? Igen, szerethetek. 

Oldalra fordulok, és már majdnem aludnék mikor Olivér megpuszil. 

- Nem az étel miatt volt - mondja mire, szemeimben könnyek gyülekeznek. Mikor meghallom, hogy lefekszik én egyből elkezdek sírni, mert ha ez igaz, és az amire gondolok.....én összetörtem. 

Igaz, volt........és ez állt közénk....

4.fejezet

Reggel kijelentkezünk  a szállodából majd a pálya udvarra megyünk. Olivér fog egy taxit, amivel kimegyünk a pályaudvarra. Most én veszem a jegyeket mivel Oli fizette a szállást így enyém ma a vonat jegy.
- Sajnálom kisasszony de már csak első osztályra van jegy - mondja az eladó
- Jó lesz az is - mosolygok. Kifizetem a jegyeket majd felszállunk igaz Oli nincs odáig az első osztályért. Leülünk egymás mellé. Olivér elmegy kajáért én pedig bedugom a fülemet. és zenét hallgatok.
A telefonom csörgésére leszek figyelmes. leolvasom  a nevet és a bátyám neve virít ott.
- Szia - köszönök neki
- Szia, Lu, hogy vagy? - kérdezi és tudom hogy mosolyog
- Jól, most megyek Berlinbe - mesélem büszkén
- Az egész jó, hely apa elvitt néhány éve - meséli - meddig maraszd?
- Holnap megyek tovább - ránézek a képernyőre, és látom hogy 20 perc alatt ott vagyunk  -  20 perc és ott vagyok
- Nagyszerű, akkor hagylak. Szia Lu - köszön el én pedig kinyomom. Olivér engem nézz már megint. Úgy néz mint mikor megismertem.
- Mit nézel? - kérdezem
- Olyan szép vagy - mosolyog én pedig érzem hogy egyre jobban elpirulok
Ezután felállunk és az ajtóhoz megyünk. Mikor a vonat megáll először Olivér szál le én pedig őt követem. Megfogom  a kezét majd együtt megyünk. Minden lány megnézi magának Olit rám pedig ellenségesen néznek. Én csak a fejemet rázom és nevetek, hogy Olinak nem tűnik ez fel. Ő csak a kezemet fogja, és vezet engem. Beszállunk egy taxiba és branderburgi kapuhoz megyünk. Ott kiszállunk. Én egyből megláttok egy szállodát, de Oli visszahúz.
- Tudod, nekem...ez nem fér bele - magyarázza
- De nekem igen
- Luca - kezdi de én már húzom is. A recepcióhoz megyek ahol egy fiatal srác áll. Rám mosolyog.
Kérek két egymás melletti szobát. Amit meg is kapok. Olivérnek nem tetszik hogy én fizetem igaz nem mondja de látszik rajta. Beszállunk a liftbe.
- Luca..nem kellett volna ennyit költened - kezdi
- Én megtehetem hogy ennyit költségek- közlöm vele és pont megérkezünk. Átadom neki a kártyát. Bemegyek a szobába, és egyből lefürdők.  A szobába felveszem a fehérneműmet. Már csak egy tiszta a ruhám úgy hogy vásárolom kell. Egy fehér blúzt veszek fel, és a farmeromat és balerina cipőmmel. A telefonomat a kezembe a zsebembe teszem, a pénzemet pedig a váltáskámba. Kimegyek a szobából és lemegyek a hallba. Olivér még nincsen itt, így bemegyek a bárba. Leülök a pulthoz és kérek egy pohár pezsgőt. Megkapom a pezsgőt és bele iszok. Igaza volt Don Perignon-nak, azt mondta miután feltalálta a pezsgőt:  Gyertek megkóstoltam a csillagokat. Egy srác ül le mellém. Magyar a könyvből tudom ami nála van. Shakespeare: Julis Caesar. Felé fordulok, és megszólalok.
- "Nem csillagainkban a hiba, Brutus, a hiba. Hanem magunkba, kik megbókolunk". - idézem mire felnéz
- 1. felvonás, 2.szín - mondja mire bólintok.
- Szereted Shakespeare-t? - kérdezem, erre bólint - hogy hívnak?
- "Hívj édesednek, s újra megkeresztelsz." - mondja mire felnevetek
- Rómeó és Júlia - mondom
- Egyébként, Bálint vagyok, Szekeres Bálint
- Luca, Nagy Luca - mutatkozok be
- Szóval tudsz idézni ? - kérdezi, mire bólintok
- Kedvenc?
- "Nem az ember dönti el , hogy szenved-e a világban, de abba van egy kis beleszólósa, ki mérje rá a szenvedést. Én szeretem a választásomat, remélem ő is szereti az övét" - mondom
- John Green: Csillagainkban a hiba - mosolyog
- Az - mosolygok én is és szemeimben könnyek gyülekeznek. Eszembe jutt ki írta ezt, és kinek és mikor.
- "Az elvek nem csak utat mutatnak hanem meg is nyomorítanak" - mondja, mire  a fejemet rázom
- On Sai, író a könyvei nem túl jók, de ez tetszik - mondja, én pedig felnevetek
- Mi van? - kérdezi és hallom a hangján hogy mosolyog
- Semmi.
-Hát itt vagy - hallom meg Olivér hangját aki megfogja a kezemet. Bálintra nézzek aki úgy néz ki mint aki csalódott. Eddig nem is vettem észre milyen helyes. Férfias arc csont, fehér a bőre mintha vérszegény lenne, sötét barna haj szinte már fekete, haja éppen hogy hosszú, de a szeme a legszebb barna szemei vannak amibe mindjárt elveszek.
- Látom van barátod - mondja csalódtan
- Nem szingli vagyok, Olivér csak velem utazik - magyarázom a szemében pedig felragyog a  remény - Igazából nem vagyok a pasija de eléggé az a célom hogy az legyek, tudod köztünk szólva már benyúlnék a bugyijába - szólal meg Olivér én pedig egyből a karjába vágok mire ő megfogja és tetti a fájdalmát. Bálint pedig csak nevet.
- Srácok ti tuti szeretitek egymást -mondja, mire egyszerre nevetünk fel Olivérrel. Ő pedig furán néz ránk.
- Megyünk? - kérdezem mire bólint, kezén fog, és elindulunk. Először a brandenburgi kaput nézzük meg hamár ott vagyunk alapon. csinálunk vagy ezernyi képet aztán tovább megyünk. Megnézzük a múzeumokat a múzeum szigeten, persze Olivér szétunja magát amíg én nézegetek. Mikor itt végeztünk már mind a ketten fáradtak és éhesek vagyunk így bemegyek egy kisebb étterembe. Én hamburgert kérek és ő is így tesz.
- Hová menyünk holnap? - kérdezi és látom a szemében a boldogságot
-  Koppenhága? - kérdezem, mire bólint egyet.
- De oda menjünk repülővel - kéri, én is bólintok. Kihozzák a kajánkat és enni kezdünk. Olivér leeszi magát amin jót nevetek, vele ellentétben. Kér inni valót, én pedig már nagyon fáradt vagyok. Olivér fizet majd elindulunk.
- Fáradt vagyok - hisztizek, erre ő felkap majd elkezd velem pörögni, én pedig nevetek. Mindenki minket nézz. , de ő csak pörget én pedig nevetek. Karjaimat a nyaka köré fonom, és kérlelem hogy hadja abba. Ezután abba is hadja de még mindig a karjaiban vagyok. Karjaimmal a nyakába kapaszkodom, így visz be a hotelbe, majd a liftbe, és a szobámba. Leveszi a cipőmet, és befektet az ágyba. De én magamhoz húzom. Akarom őt. Az érzés hirtelen csap meg, de nem is megy el. Megcsókolom, és ő vissza csókol. Elhúzódom, de ő újra megteszi. Már venném le a pólóját, de megfogja a kezemet.
- Nem fekszem le veled. - közli
- Miért?
- Mert nem akarod igazán, és ha csak megduglak az nekem és neked sem lesz okés . közli
- Jó - válaszolom majd felülök
- Jó - válaszolja elég sok idő után - legyen a jó, a mi örökkénk esetleg okénk
- Olvastad? - kérdezem, mire a fejét rázza
Ezután feláll, és kimegy. Utána kéne mennem. csak ez van a fejemben. Azt akarom, hogy az enyém legyen. Akarom őt. Utána kéne mennem. Felállok, már nyitnám az ajtót de nem teszem. A szobámba maradok. Bemegyek a fürdőbe, ott lefürdök és megmosom a hajamat. A tükörbe nézek. Az arcom beesett, a hajam olyan fiúsan rövid, a körmeimről pedig már kopik a  sötétkék körömlakk. Bemegyek a szobámba és előveszem a lakott. Kifestem a körmeimet, felveszem az pizsamámat  majd lefekszem aludni. Valamiért nem jön álom a szememre, mert Bálint mondatán töprengek. "Srácok ti tuti szeretitek egymást"
Igaza van? Igen, lehet, hogy igaza van.

Utána kellett volna mennem. Ha megteszem lehet, hogy ma nem ott lenne ahol. Nem vette volna el tőlem. Utána kellett volna mennem, és akkor......és akkor nem kellett volna még 1 hónapot várnom rá. 

3.fejezet

- Csak utánad - mondja Olivér mikor megérkezünk Münchenbe
- Van még néhány óránk keressünk egy szállodát - mondom mire bólint. A táskámat a vállamra teszem, ő is így tesz majd elindulunk. München csodaszép. Az utcák és minden. Olivér egy egyszerű szálloda előtt áll meg. bemegyünk a recepciónál egy átlagos kinézetű srác van. A hall elég semmilyen a falak  sárgák a recepció pultja a fal mellett van, a hall másik felében vagy egy kanapé. A kanapé mellet pedig van egy biliárd asztal. Olivérrel a recepcióhoz megyek, s ő elkezd németül beszélni. Hirtelen  a srác felém fordul mire visszakérdezek németül, azt kérdezi hány éves vagyok az alkohol miatt, és kérek e belépőt éjszakára a klubba, erre igent mondok míg a másikra megmondom a koromat ezután Olivérrel cseveg tovább. Ezután megkapjuk az egymás melletti szobák kulcsait majd elindulunk.
- Nem is tudtam hogy beszélsz németül - mondom neki
- Én se hogy te - mondja
- Sok nyelven beszélek - mondom, erre kérdően rám nézz  - angol, német, orosz, francia és egy szó spanyolul
- Mi az?
- Vete a la mierde - mondom
- Mit jelent?
- Baszd meg - mondom, mire elneveti magát - van még egy
- Mi?
- Dios mío - mondom és közben megfogom a fejemet
- Hon tudsz ennyi nyelven?
- Apukám gazdag volt, és így sok nyelvet megtudtam tanulni - magyarázom mire bólint. Befordulunk egy folyóson majd meg áll és átadja a kulcsomat. Bemegyek a szobába ahol csak egy nagy francia ágy van, egy szekrény és saját fürdő na meg a tv. Lerakom a táskámat majd elindulok fürödni. Megmosom a hajamat is, majd kijövök a hajamat beszárítom, és kimegyek. Felveszek egy bugyit és egy melltartót. Egy felsőt keresek és megtalálom a Bayern München-es mezemet. Müller neve virít rajta hátul így ezt veszem fel egy farmerrel. és a balerinámmal. Ránézek a kezemre és látszanak. A vágások. Miért? Kimegyek és Olivérrel találom szembe magamat.
- Mehetünk? - kérdezi mire bólintok.
Először busszal majd gyalog megyünk a stadionnál Oli megveszi a jegyeket és bemegyek. Az egész stadion gyönyörű. Ide mindig is el akartam jutni nem csak azért mert ennek a csapatnak szurkolok hanem azért is mert ez egy nagyszerű a stadion, a székek a csapat színeiben azaz piros és fehér színben pompáznak, és az alsó székeken látni a csapat nevét. leülök Olivér mellé, és várjuk hogy kezdődjön a meccs.

***

- Vissza menjünk? - kérdezi mire a fejemet rázom.
- Menjünk el egy parkba - kérem mire bólint és egy kisebb parkba vezet. Leülünk egy mesterséges tó mellé. Egy ideig köveket dobálok a tóba majd elfekszem és Olivér is így tesz. 

- Miért csináltad ezt magaddal? - kérdez és tudom mire gondol. 

- Árvaházi gyerek voltam 15 éves koromig. A szüleim beadtak és nem is kerestek többé.  3 évem keresztül csináltam ezt. Aztán jött az a férfi akit apámnak hívók. Nagy Róbert a nevére is vett így lettem Nagy Luca addig Kovács volt a vezeték nevem.  Apa viszont 1 hete halott. És a legjobb barátom eldobott magától. Így eljöttem. Pénzem van elég, és vonatozni is szeretek. A legfrissebbek 1 hete készültek. 

- Sajnálom - mondja mire én a fejemet rázom és megfogja a kezemet és megszorítja 

- Ne sajnáld, apa soha nem kért a sajnálatból. Rákos volt - mondom mire bólint és valami átsuhan az arcán 

- Te jössz - mondom - te tudsz mindent én viszont nem 

- A csajom elhagyott, vele terveztem bejárni Európát, de így egyedül maradtam - mondja 

- Sajnálom a csajod 

- Egy kurva volt, megcsalt - magyarázza - hová menjünk holnap? 

- Nem tudom. Berlin? 

- Csodás, elviszlek majd a Múzeum szigetre - mondja és közben mosolyog 

- Velem szenvedés Múzeumban lenni, én mindent megnézzek - mondom, mire ő ellenkezik. 

- Mondj még valamit magadról - kérem 

És mesélni kezdd. Elmeséli hogy soha nem ismerte az apját, de nem is akarja. Aztán elmondja hogy milyen kínos volt mikor a legjobb haverja Dani(Dan ahogy ő hívja) elkiáltotta a gimi első napján azt hogy "Hol a tökömben vagy Patocs" ezen felnevetek. Miért is utáltam ezt a srácot? Hisz olyan jó fej. 

- Aztán a volt csajom szexelt valakivel, Danel elmentünk berúgni és kitaláltam hogy elmegyek egyedül mire azt mondta"Patocs menj a szíved után" Az életem többi szaka bizonytalan - fejezi be a sztorit, ezután beszélgetünk még majd visszamegyünk a szállodába kéz a kézben. A szobáink előtt megpuszilom majd megyek. Megint lefürdök majd felveszem a pizsimet. Írók a bátyámnak és lefekszem aludni.


Ma már tudom mit akart igazából jelenteni "az életem többi szakasza bizonytalan". Sok fájdalmat okozott ezt a mondat. Nem is tudtam mire gondolt ezzel még fél éven keresztül. De akkor sokk ként ért.