- Sajnálom kisasszony de már csak első osztályra van jegy - mondja az eladó
- Jó lesz az is - mosolygok. Kifizetem a jegyeket majd felszállunk igaz Oli nincs odáig az első osztályért. Leülünk egymás mellé. Olivér elmegy kajáért én pedig bedugom a fülemet. és zenét hallgatok.
A telefonom csörgésére leszek figyelmes. leolvasom a nevet és a bátyám neve virít ott.
- Szia - köszönök neki
- Szia, Lu, hogy vagy? - kérdezi és tudom hogy mosolyog
- Jól, most megyek Berlinbe - mesélem büszkén
- Az egész jó, hely apa elvitt néhány éve - meséli - meddig maraszd?
- Holnap megyek tovább - ránézek a képernyőre, és látom hogy 20 perc alatt ott vagyunk - 20 perc és ott vagyok
- Nagyszerű, akkor hagylak. Szia Lu - köszön el én pedig kinyomom. Olivér engem nézz már megint. Úgy néz mint mikor megismertem.
- Mit nézel? - kérdezem
- Olyan szép vagy - mosolyog én pedig érzem hogy egyre jobban elpirulok
Ezután felállunk és az ajtóhoz megyünk. Mikor a vonat megáll először Olivér szál le én pedig őt követem. Megfogom a kezét majd együtt megyünk. Minden lány megnézi magának Olit rám pedig ellenségesen néznek. Én csak a fejemet rázom és nevetek, hogy Olinak nem tűnik ez fel. Ő csak a kezemet fogja, és vezet engem. Beszállunk egy taxiba és branderburgi kapuhoz megyünk. Ott kiszállunk. Én egyből megláttok egy szállodát, de Oli visszahúz.
- Tudod, nekem...ez nem fér bele - magyarázza
- De nekem igen
- Luca - kezdi de én már húzom is. A recepcióhoz megyek ahol egy fiatal srác áll. Rám mosolyog.
Kérek két egymás melletti szobát. Amit meg is kapok. Olivérnek nem tetszik hogy én fizetem igaz nem mondja de látszik rajta. Beszállunk a liftbe.
- Luca..nem kellett volna ennyit költened - kezdi
- Én megtehetem hogy ennyit költségek- közlöm vele és pont megérkezünk. Átadom neki a kártyát. Bemegyek a szobába, és egyből lefürdők. A szobába felveszem a fehérneműmet. Már csak egy tiszta a ruhám úgy hogy vásárolom kell. Egy fehér blúzt veszek fel, és a farmeromat és balerina cipőmmel. A telefonomat a kezembe a zsebembe teszem, a pénzemet pedig a váltáskámba. Kimegyek a szobából és lemegyek a hallba. Olivér még nincsen itt, így bemegyek a bárba. Leülök a pulthoz és kérek egy pohár pezsgőt. Megkapom a pezsgőt és bele iszok. Igaza volt Don Perignon-nak, azt mondta miután feltalálta a pezsgőt: Gyertek megkóstoltam a csillagokat. Egy srác ül le mellém. Magyar a könyvből tudom ami nála van. Shakespeare: Julis Caesar. Felé fordulok, és megszólalok.
- "Nem csillagainkban a hiba, Brutus, a hiba. Hanem magunkba, kik megbókolunk". - idézem mire felnéz
- 1. felvonás, 2.szín - mondja mire bólintok.
- Szereted Shakespeare-t? - kérdezem, erre bólint - hogy hívnak?
- "Hívj édesednek, s újra megkeresztelsz." - mondja mire felnevetek
- Rómeó és Júlia - mondom
- Egyébként, Bálint vagyok, Szekeres Bálint
- Luca, Nagy Luca - mutatkozok be
- Szóval tudsz idézni ? - kérdezi, mire bólintok
- Kedvenc?
- "Nem az ember dönti el , hogy szenved-e a világban, de abba van egy kis beleszólósa, ki mérje rá a szenvedést. Én szeretem a választásomat, remélem ő is szereti az övét" - mondom
- John Green: Csillagainkban a hiba - mosolyog
- Az - mosolygok én is és szemeimben könnyek gyülekeznek. Eszembe jutt ki írta ezt, és kinek és mikor.
- "Az elvek nem csak utat mutatnak hanem meg is nyomorítanak" - mondja, mire a fejemet rázom
- On Sai, író a könyvei nem túl jók, de ez tetszik - mondja, én pedig felnevetek
- Mi van? - kérdezi és hallom a hangján hogy mosolyog
- Semmi.
-Hát itt vagy - hallom meg Olivér hangját aki megfogja a kezemet. Bálintra nézzek aki úgy néz ki mint aki csalódott. Eddig nem is vettem észre milyen helyes. Férfias arc csont, fehér a bőre mintha vérszegény lenne, sötét barna haj szinte már fekete, haja éppen hogy hosszú, de a szeme a legszebb barna szemei vannak amibe mindjárt elveszek.
- Látom van barátod - mondja csalódtan
- Nem szingli vagyok, Olivér csak velem utazik - magyarázom a szemében pedig felragyog a remény - Igazából nem vagyok a pasija de eléggé az a célom hogy az legyek, tudod köztünk szólva már benyúlnék a bugyijába - szólal meg Olivér én pedig egyből a karjába vágok mire ő megfogja és tetti a fájdalmát. Bálint pedig csak nevet.
- Srácok ti tuti szeretitek egymást -mondja, mire egyszerre nevetünk fel Olivérrel. Ő pedig furán néz ránk.
- Megyünk? - kérdezem mire bólint, kezén fog, és elindulunk. Először a brandenburgi kaput nézzük meg hamár ott vagyunk alapon. csinálunk vagy ezernyi képet aztán tovább megyünk. Megnézzük a múzeumokat a múzeum szigeten, persze Olivér szétunja magát amíg én nézegetek. Mikor itt végeztünk már mind a ketten fáradtak és éhesek vagyunk így bemegyek egy kisebb étterembe. Én hamburgert kérek és ő is így tesz.
- Hová menyünk holnap? - kérdezi és látom a szemében a boldogságot
- Koppenhága? - kérdezem, mire bólint egyet.
- De oda menjünk repülővel - kéri, én is bólintok. Kihozzák a kajánkat és enni kezdünk. Olivér leeszi magát amin jót nevetek, vele ellentétben. Kér inni valót, én pedig már nagyon fáradt vagyok. Olivér fizet majd elindulunk.
- Fáradt vagyok - hisztizek, erre ő felkap majd elkezd velem pörögni, én pedig nevetek. Mindenki minket nézz. , de ő csak pörget én pedig nevetek. Karjaimat a nyaka köré fonom, és kérlelem hogy hadja abba. Ezután abba is hadja de még mindig a karjaiban vagyok. Karjaimmal a nyakába kapaszkodom, így visz be a hotelbe, majd a liftbe, és a szobámba. Leveszi a cipőmet, és befektet az ágyba. De én magamhoz húzom. Akarom őt. Az érzés hirtelen csap meg, de nem is megy el. Megcsókolom, és ő vissza csókol. Elhúzódom, de ő újra megteszi. Már venném le a pólóját, de megfogja a kezemet.
- Nem fekszem le veled. - közli
- Miért?
- Mert nem akarod igazán, és ha csak megduglak az nekem és neked sem lesz okés . közli
- Jó - válaszolom majd felülök
- Jó - válaszolja elég sok idő után - legyen a jó, a mi örökkénk esetleg okénk
- Olvastad? - kérdezem, mire a fejét rázza
Ezután feláll, és kimegy. Utána kéne mennem. csak ez van a fejemben. Azt akarom, hogy az enyém legyen. Akarom őt. Utána kéne mennem. Felállok, már nyitnám az ajtót de nem teszem. A szobámba maradok. Bemegyek a fürdőbe, ott lefürdök és megmosom a hajamat. A tükörbe nézek. Az arcom beesett, a hajam olyan fiúsan rövid, a körmeimről pedig már kopik a sötétkék körömlakk. Bemegyek a szobámba és előveszem a lakott. Kifestem a körmeimet, felveszem az pizsamámat majd lefekszem aludni. Valamiért nem jön álom a szememre, mert Bálint mondatán töprengek. "Srácok ti tuti szeretitek egymást"
Igaza van? Igen, lehet, hogy igaza van.
Utána kellett volna mennem. Ha megteszem lehet, hogy ma nem ott lenne ahol. Nem vette volna el tőlem. Utána kellett volna mennem, és akkor......és akkor nem kellett volna még 1 hónapot várnom rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése