2014. június 21., szombat

1.fejezet

Sziasztok! Köszönöm a 3 feliratkozót! És persze a komit is! 
Komizzatok! 
Jó olvasást!
UI: A résznek az elejére tettem egy előszót amit a főszereplő, Luca mondd a jövőből, hiszen ő meséli a sztorit
Puszi: Ani:)




Nem tudom hogyan meséljem el. Kiszínezhetném vagy elénekelhetném egy Ed Sheeran dalként. De nem teszem, mert ez az igazság. A színtiszta igazság. És a mondás igaz. Az igazság néha fáj. 
Bocs. 









Életem 21.évén elveszettnek éreztem magamat. Soha nem volt még ilyen rossz érzésem. Egyedül voltam mivel mindenkim meghalt akit szeretem kivéve a bátyámat. Árvaházban éltem de az a férfi akit apámnak hívók kivett. Így lett egy családom igaz anyát nem kaptam. A férfi kit apámnak hívtam 1 hete halott. Én pedig itt maradtam egyedül és milliomosan. És persze a tesómmal.
- Lu, nincsen semmi baj - vigasztal a bátyám. Ja igen azt még nem is mondtam hogy a legjobb barátnőm most dobott éppen.
- De.....Ricsi én mindig ott voltam neki - sírok
A bátyám csak ölel. Lehámozom magamról a karjait. Felállok és felhúzom a fekete converse cipőmet és kilépek az ajtón. Meleg van, bár nem is tudom miért csodálkozom ezen.  Elindulok a városban. Nem tudom merre megyek de el kell innen mennem. A Duna parton kötők ki. Mindenki boldog. Engem kivéve. A fiúk eléggé megnéznek igaz nem értem miért. Leülök egy padra. El kell mennem. És akkor bevillan. Felállok majd fogok egy taxit és hazavitettem magamat. Otthon egyből a szobámba megyek. Előveszek egy kis hátizsákot abba beleszórok néhány ruhát, elteszem a pénztárcámat és megyek.
- Hová mész? - kérdezi a bátyám
- El. Mindegy hogy hová csak el. - válaszolom és kilépek az ajtón. Villamosra szállok és addig rajta is maradok ameddig el nem jutok a busz pályaudvarra.  A pénztárhoz sétálok. Megnézem hová megy busz és meglátom a legközelebbit. Bécs. Tökéletes.
- Jegyet szeretnék a Bécsbe menő járatra - mondom az eladónak, aki már adja is a jegyet. Elindulok a buszhoz. Felmutatom a jegyemet majd keresek magamnak egy helyet hátul. Körbe nézzek és rajtam kívül csak egy szőke srác van itt. Leülök elé, a táskámat magam mellé teszem és előveszem a telefonomat és a füllhallgatómat. A lejátszón elindítom a kedvenc számomat. Beletűrök  a hajamba ami immáron rövid. A Busz nemsokára elindul. Nézem Budapestet. A város ahol felnőttem, és ahol annyi baj ért. érzem hogy valaki rugdossa  a székemet, hátra fordulok és ekkor a srác egy kis időre abba is hadja de aztán újra rákezd. Kiveszem a fülest a fülemből és hátra fordulok.
- Had már abba! - kérem meg a srácot
- Mit? - mosolyog kajánul
- Azt hogy a székemet rugdosod - mondom neki
- Jó- bólint
- Jó - mondom és folytatom tovább amit eddig csináltam.

***

Néhány óra múlva a busz Székesfehérváron áll meg ahol elég sok a felszálló így a táskámat magamhoz veszem. Hirtelen az a szőke srác ül le mellém aki a székemet rugdosta. Egy fiatal pár ül le mögénk amin ő jót mosolyog. Engem nézz. 
- Mit nézel ennyire? - kérdezem mire csak mosolyog 
- Semmit - mondja - Hogy hívnak? 
- Luca, téged? 
- Patocska Olivér, haveroknak Oli vagy a legjobb haveromnak Patocs - magyarázza
- Patocs? - röhögök fel 
- Rosszul hallotta a nevemet elsőre és......így rajtam maradt - magyarázza 
- Értem 
- Mit hallgatsz? - kérdezi 
- Zenét- válaszolom majd elfordulok tőle és nézem a tájat

***

Órák múlva már Bécsben vagyunk így a mellettem ülő srácot is letudom rázni. Leszállók majd elindulok a pályaudvar felé.  Átutazom egész várost majd a pályaudvaron kötők ki. Megnézem hová megy a leközelebbi vonat. München. Tökéletes. 
Elindulok a pénztár felé és megveszem a jegyemet majd felszállók a vonatra. Bemegyek a vagonba ahová a jegyem szól majd leülök az ülésre. És akkor meglátom ki mellet ülök. Hogyan? 
- Beengednél? - kérdezem cinikusan 
- Persze - mosolyog kajánul 
Leülök és a táskámat az ölében fogom. 8 óra és Münchenben vagyok. Kibíród Luca. 
Érzem hogy engem nézz és én is felé fordulok. Ő még mindig mosolygót, velem ellentétben. Én csak néztem őt. Helyes. Miközben mosolyog látszanak a vámpír fogai, és kis gödröcskék lesznek ott. A szeme gyönyörű könnyen elehet veszni bennük.
- Hová mész? - kérdezi
- Bárhová. Csak el innen. - válaszolom majd újra az elsuhanó Bécset nézzem. 


1 megjegyzés: